a
Diszlexia, melynek oka a hallási érzékelés zavara

A diszlexiás gyermekeknél megfigyelhetők a hallási észlelés hiányosságai. Nem képesek kihallani a beszéd hangjait a szavakból, nem tudják azokat egymástól megkülönböztetni, sorban egymást követve leírni.


A hallási észlelés fejlesztése

A fejlesztő foglalkozásokon a bennünket körülvevő világ sokféle hangjának csoportosítását végezzük el hallás útján a gyermekekkel. Megkülönböztetjük a természeti zajokat, az állatok, a járművek, a hangszerek, az ismerős és ismeretlen emberek hangját. Később a hallottakat azonosítjuk a hangforrás képével.

A következő lépésben egy vagy több hangkeltő eszközre figyeltetve végeztetjük el a feladatokat, amelyeket fokozatosan nehezítünk (pl. „Mi szólt? Hányszor szólt? Milyen sorrendben szóltak?” – a különböző hangszerek). Ezeket a feladatokat képkirakással is kísérhetjük. Az ehhez hasonló feladatok fejlesztik a hallási észlelést, emlékezetet, differenciálást, és még a hangok egymás utáni sorozatainak megjegyzését is.


A beszédhanghallás fejlesztése

A hallott hangokat hívóképekhez rendeljük (pl. „sz” – a kígyó hangja, képe). Szavakat mondunk, ha meghallja benne a gyermek az adott hangot, feltartja a kígyót formázó képecskét, bábot. Ha nem hallja, nem jelez.

Játszhatunk szógyűjtést az adott hanggal: „Mit visz a kishajó sz-szel?” Szilvát, szalámit, széket, stb.

Nagyobb gyerekek már meg tudják állapítani, hogy a szóban a kígyóhang az elején, közepén vagy a végén található-e. Lerajzoljuk a szóképeket, és színes ceruzával jelöljük alattuk a hangok helyét a hármas ablakocskákban.


A beszédhangok differenciálása

A hangok egymástól való megkülönböztetése is nagyon fontos. Ha a „sz” hangot hallod, a kígyó képét tartsd magasra, ha a „z” hangot, akkor a méhecske képét!

A morgós-nem morgós (zöngés-zöngétlen) hangok megkülönböztetése igen fontos. Ilyenkor a gége fölé helyeztetjük a gyermek kezét, és érzékeltetjük a rezgést.

Ha lejegyezzük a hallott hangokat, akkor a morgós hangokat mindig piros színnel, a nem morgósakat mindig zöld színnel jelöljük (pl. Rajzolj piros pöttyöt , ha a hallott hang morog, és zöldet, ha nem morog!).
Később a betűket is így jelöljük. Csoportosíthatjuk is a betűkártyákat piros vagy zöld házikókba.

A diszlexiás gyerekeknél a zöngés-zöngétlen hangok cseréje igen gyakori, ezért a hallási problémákkal küzdő gyermekeknél nagyon sok hasonló feladatot kell végeznünk.


A hangok időtartama

A beszédhangok rövidek vagy hosszúak lehetnek. Mind a magánhangzók, mind a mássalhangzók esetében gyakran tévesztik írásban ezt a gyerekek.

A rövid magánhangzókra nem teszünk semmit, vagy pontot teszünk (a, e, i, o, ö, u, ü), a hosszú magánhangzókra minden esetben vesszőt kell tenni (á, é, í, ó, ő, ú, ű).

A mássalhangzók hosszúságát írásban úgy jelöljük, hogy kettőt írunk belőle ( áll, menni, hattyú, stb.). A diszlexiás gyerekek ezeket szinte minden esetben rosszul írják. Nem képesek az időtartamok meghallására, és emiatt a jelölésükre sem.


Az időtartam meghallásának fejlesztése

Kicsi gyermeknél először is tisztáznunk kell a rövid és a hosszú fogalmát. Ellentétpárokat keresünk a szemléltetésére (pl. rövid szoknya, hosszú szoknya - rövid haj, hosszú haj). Ezt követően a rövid és hosszú hangot síppal vagy furulyával szemléltetjük. Megkérjük, hogy ha rövid hangot hall, ugorjon egyet, ha hosszút, helyben fusson a hang idejéig. Síkban később rövid-hosszú pálcikákat rakathatunk vele. A következő szinten húzzon vonalakat egy papírra, szintén rövidet vagy hosszút. Ezek a hallási ingerek egymásutániságát is fejlesztik.


A beszédhangok időtartama

Magánhangzókat mondunk, szintén jeleznie kell a gyermeknek, hogy röviden vagy hosszan hallotta-e.

Hasonló hangzású szavak megkülönböztetését is elvégezzük (pl. tör-tőr, török-tőrök, hal-hall, szál-száll, ál-áll). Képekkel egyeztetjük a szavakat, hogy vajon melyiket hallja a gyermek. Szómagyarázatokkal, mondatba foglalásokkal lehet felhívni rá a figyelmet, hogy mást és mást jelent egy szó, ha elírás történik.

(forrás: Bartók Erika - 2006. - Démoszthenész Egyesület)

« VISSZA AZ OLVASNIVALÓKHOZ