a
Nem beszélgetünk a gyerekeinkkel

Nem csak az otthonokban, de az iskolákban is egyre kevesebb idő jut a beszélgetésre, a szóbeli kommunikációra. Így nem meglepő, ha a diákok rosszul teljesítenek a beszédértést felmérő kutatásokon.
Pedig a későbbi jó eredményhez már az is elég, ha a gyerekekkel pici koruktól kezdve sokat beszélgetünk.

A mai gyerekeket sokkal több vizuális élmény éri, mint szüleiket, akik sokszor nem is tudnak mit kezdeni az új helyzettel. Azokban a családokban, ahol nem fontos az esti közös beszélgetés, először a szókincs, a nyelvtani szerkezetek satnyulnak el, és ha nem érkezik idejében a segítség, az iskolában hamar kiderülhet, a gyereknek a beszédértéssel is problémája van.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a diákok szellemi képességeivel lenne gond, de a hiányos beszédértés befolyásolja a tanulási folyamatokat is. A tanárok arról panaszkodnak, hogy az órán elhangzottak alapján az átlagos képességű diákok közül egyre kevesebben értik meg, mi is a házi feladat. Pedig a mindennapi életben sok információ nem írásban, hanem csupán beszéd formájában jut el hozzánk. Ennek értelmezését már gyerekkorban meg kell tanulni.

A területet kutató magyar szakemberek szerint a rossz eredményekről a sok egyidejű inger, az alapzaj növekedése, a beszélgetési idő és az iskolai szóbeli kommunikáció csökkenése tehet. Felmérésekkel mutatták ki, hogy egy felső tagozatos gyerek az iskolában egy hét alatt maximum hat percet beszél, ebből négyet a nyelvórán, s a maradék kettő eloszlik az összes többi tantárgy között. A megoldás egyesek szerint az úgy nevezett beszélgetés órák bevezetése mellett családi összejövetelek, társadalmi események szervezése lehet.

Magyarország tizenkét éve tagja annak a nemzetközi szervezetnek, amely égisze alatt részt vesz a tizenöt éves diákok tudását mérő nemzetközi programban. Az első PISA felmérést 2000-ben rendezték. A háromévente megtartott mérések minden alkalommal más-más műveltségi területet emelnek ki. A matematika és a természettudomány után 2009-ben újra a szövegértés kerül a középpontba. A felmérés elsősorban a mindennapi életben használható tudásra koncentrál, arra, hogy a tanulók az iskolában elsajátított képességeket milyen mértékben alkalmazzák a hétköznapokban. A 2009-es PISA felmérésben a szervezet 31 tagországa és 35 partnerország vesz részt. A szakemberek szerint a versenyképes tudásra vonatkozó eredmények a gyerekek és iskoláik szociális, gazdasági és kulturális hátteréről, az oktatás szervezéséről, a tantermi folyamatokról, az iskolák alkalmazottairól, a követett tantervekről, az intézmények felszereltségéről és azok szervezeti felépítéséről is árulkodnak.

„A mindennapi élet fontos területe a beszédértés, ám ezt a kifejezést messze nem használják olyan széles körben, mint a szövegértést. Pedig minden szülő ezt alkalmazza, amikor a gyerekének utasításokat ad és megfigyeli, hogy a hallottaknak megfelelően cselekszik-e” – meséli Imre Angéla, az ELTE fonetikai tanszékének adjunktusa, aki Gósy Mária mellett társszerzője a Beszédpercepciós fejlesztőmodulok című könyvnek. Azt hogy kényes területről van szó, az is mutatja, hogy a változatos feladatokat tartalmazó mű már második kiadása előtt áll, s a nagy érdeklődés miatt készül a kötet második része is.

Imre Angéla elmondta, a beszédértés mérése már a bölcsödében és az óvodában elkezdődhet, de ha a szülők és a gondozók észreveszik, hogy a gyermek fejlődése elmarad kortársaiétól, a speciális mérést már szakembereknek, gyógypedagógusoknak, fejlesztő pedagógusoknak kell végezniük. A beszédértést ma jellemzően azoknál a gyerekeknél alkalmazzák, akiknél már felmerült a gyanú, hogy gondjuk van az észleléssel, a megértéssel.

Magyarországon és a világ több pontján három éves kortól vizsgálják a beszédértést, hacsak nincsen komolyabb probléma. Utóbbi esetben már a kétéveseket vagy az egyáltalán nem beszélő gyermekeket is tesztnek vetik alá. A nyolcvanas évek végén Magyarországon dolgozták ki azt a speciális módszert, amely kifejezetten a szövegértést méri. De a nemzetközileg elismert GMP-módszer mellett olyan összetett, a nyelvtanra és a szókincsre alapozó teszteket is alkalmaznak, amelyeknek csak egy-egy feladatsora koncentrál a beszédértésre.

Laikusként sokszor nem is tudjuk, nem is gondolunk bele: ha egy kisgyerek állandóan rosszalkodik, nem megy neki a matematika, az nemcsak azért lehet, mert magatartása nem megfelelő vagy gyenge matekból. Sok gyerek azért nem teljesít megfelelően az iskolában, mert egyszerűen nem érti az órán elhangzottakat, és előfordul, hogy azért rossz egy gyerek magatartása, mert ha már nem érti, miről van szó, inkább elfoglalja magát valami mással. Ezért is érdemes a beszédértésre-szövegértésre odafigyelni.

A mondatértésnél a gyerekeknek két kép közül kell kiválasztaniuk, melyikről hallanak információt. A szövegértési feladatnál pedig a hallott szöveggel kapcsolatos kérdésekre kell válaszolniuk. Mindezt megelőzi egy beszédészlelés vizsgálat és a beszédhang hallásának vizsgálata. A nem beszélő gyerekeknek utasításokat kell megfelelően végrehajtaniuk. A felméréseket összeállító szakemberek a vizsgált korcsoportnak megfelelően más-más, rövidebb, hosszabb szöveget alkalmaznak, így jól meghatározható, hogy a gyerekek saját korcsoportjukhoz képest mutatnak-e elmaradást vagy zavart. A beszédértési feladat után feltett kérdésekre adandó helyes válasz legtöbbször megtalálható a szövegben. A teszt mindig tartalmaz olyan kérdéseket is, amelyre a gyerekek csak akkor tudnak jól válaszolni, ha az egész történetet megértették, például átlátják az ok-okozati összefüggéseket.

És hogy mit lehet tenni, ha az eredmények nem a legjobbak? Imre Angéla szerint nagyon egyszerű a megoldás: „Semmilyen csodamódszerre nincs szükség a változáshoz. Nagyon sokat kell beszélgetni a gyerekekkel a mindennapokról, az olvasottakról, a látottakról, a hallottakról. Az egészen piciknél a mesemondás, a meseolvasás a fontos. A szülők hallják meg gyerekeik kérdéseit és magyarázzák el a részleteket. Az iskolában már úgyis kevesebb idő jut a beszédértésre, hiszen a hangsúly lassan áttolódik a szövegértés fejlesztésére. Alsó tagozatban még valóban van lehetőség a mesélésre, a beszélgetésre, de később egyre kevesebb lesz a szóbeli vizsga. Sok egyetemistának tanulmányai alatt szinte csak az államvizsgán kell szóban bizonyítania tudását. Így a felsőoktatásban is továbbképzésekre, a pedagógusok megfelelő informálására van szükség.”

A szakmai csapat, amelynek Imre Angéla is tagja, sokféle kutatást végez: az idősek körében ugyanúgy mérik a beszédértést, mint az óvodásoknál és az iskolásoknál. Vizsgálják a tipikus fejlődési szakaszokat és az átlagtól elmaradó vagy zavart eseteket, a diszlexiásokat, a beszédzavarosokat is. „Célunk, hogy minél többet megtudjunk a beszédészlelésről és megértésről. Szeretnénk felhívni a szülők és a pedagógusok figyelmét a problémára, segíteni a továbbképzésben, új fejlesztési módszereket, terápiákat kidolgozni. A legfontosabb, hogy minden szinten javuljon a gyerekek és a felnőttek beszédértése, mert ez elengedhetetlen a mindennapi érvényesüléshez.”

(forrás: [origo] oktatás - Szerepi Hella)


« VISSZA AZ OLVASNIVALÓKHOZ